Gesztenyeünnep

A haló nap bágyadt, vörös korong,
alatta ünnepre hívó
bronz harang kong.
A templom égbe szúró tornyai
köré ritkás füst száll,
és hallani
ahogy a szürke sötétségre vált,
sok, piazza felé indult
láb zaját.
Egyfele visz a lábak erdeje,
a templom
és a terecske fele,
s hulló redőnyök csikorgásába
sikolt bele
harmonika dala.
Már előbb hallik szikra pattogás,
tűz ropogása, gitárhangolás,
mint ahogy a belvárostól távol
kienged a
sikátor magából.
Infernó! Mint pokol vörös szája
fénylik ásító
bendő izzása!
Vöröslő, füstös homály övezi
a megfeketedett
gép csöveit,
mit nyögve, fulladozva, izzadtan
bevetnek,
s nyomják karját körbe, mint
ördögök,
kik Gyehennát etetik!
Az alsó teraszon néhány lámpa
pislantja fényét
kezdődő táncra,
s a kecskelábú asztalok során
néhány vén
nyomot vizslat poharán.
Már érkezik a bor,
helyi termés,
felerősödik a zaj, csevegés,
sötét tömeg táncol és hullámzik.
Majd ételeket hoznak
rogyásig,
s a tűzből, mely ropogva szikrát szór,
gesztenyét vet
vödrökbe lapátról
a sok görnyedt ördög,
s láncban adják
egymásnak a megtelt vödröket át.
Szállnak a vödrök,
forró gőzt lehel
a tál középen,
s a nép ünnepel,
forog - kering az alsó szinten a
zsongó, zsibongó
gesztenye - festa.