NAPLÓRÉSZLETEK…2
Ami egyetlen biztos egy ember életében, az a következő:
Nappal világos van, éjszaka meg sötét. Meg minden nappal öregebb lesz a kedvezményezett, fizikai és szellemi értelemben fogy. Ami kissé zavaró, hogy vezetőink sokkal hülyébbnek nézik az embert, mint kéne…
Persze könnyű azt mondani, hogy ne hagyd magad slézinger, de senki nem mondja meg, hogy - hogy ne hagyja magát. Mert szegény slézinger egy kiszolgáltatott barom, csak szlalonozik a sok zseni között, és próbál élve maradni. Ha van némi esze, még hülyének is tetteti magát, akkor nem célpont.
Mert mindig van, aki céloz, és mindig van, aki a célpont. E nélkül a játék nem is érvényes. Játszani csak szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes…
Ha érdemes.
Itt ülök a tárt ablak előtt, és olyan fokhagyma bűz dől rám, hogy ihaj. Valaki rohadtul bedühödött valamelyik konyhában, nem tudom, mit főzhet, de taknya- nyála fog folyni evés közben, és utána meg szedheti a Renit, mert elönti a gyomorsav.
Vagy netán fokhagymás szósszal inhalál?
Egyszer láttam egy öngyilkos pasast az érdi rendelőben, aki kifőzött 100 cigarettát, és megette a dohányt.
Átkozottul szarul volt, ekkora hülyeség láttán, szinte szeretetet éreztem iránta.
Mert egy hülye ember, bőszítő tud lenni, de egy ekkora ökör, már figyelemreméltó…
Nagy az Isten állatkertje.
Sas szemeimmel észrevettem, hogy ha valaki naplót ír, az kivetkőzik magából, és át akarja ugrani saját magát.
Igyekszik bölcseket kinyilatkozni, lelki szemei előtt a megilletődött utókort próbálja elképzelni, akik megrendülten olvassák örök érvényűnek tudott sorait.
Őszinteségében persze hogy őszintétlen, mert az ember igazából sosem őszinte, csak azt hazudja.
Fura, hogy mindenkit a könnyekig meghat a saját hazudozása, mert elhiszi, mert valamit el kell higgyen az ember, nélküle ugrik a magába vetett hite, és az ember akkor őszinte, ha úgy dönt, hogy az.
Mert magával az őszinteséggel nincs mit kezdeni, csak visszaélni lehet vele, meg is teszik.
Aztán a pórul járt pór, guvadt szemekkel nézi a következményeket, nem érti, hogy miként lehet valaki ekkora szar, de már késő…
Egy ismerősöm, aki rendszeresen küldött Szekszárdra árut, mindig úgy címezte, hogy Szexárd. Soha senki nem jelzett vissza, hogy miért írja x- el.
Vagy észre sem vették, vagy ők sem tudták pontosan hogy kell írni, de nagy volt a kussolás…
Egyszer lementünk Szekszárdra, egy kiállításra. Jó sokat mentünk, már szétültem a fenekemet, mire kiszállhattam.
Már nem is emlékszem pontosan miket állítottak ki, arra viszont igen, hogy jó eszegetnivalók voltak. Még szerencse, hogy egy humán érdeklődésű ember vagyok.
Micsoda parádés kultur esemény lett volna, ha Hofi után szabadon elordítottam volna magam, hogy az a rohadt macska, és kihúzom a bólés merőkanalat a torkomból…
Emlékezetessé tettem volna az eseményt…
Jól el…intéztem a derekamat minap.
Nem kívánom senkinek az érzést, de meg tanul az ember vinnyogni, az hétszentség… meg izzadni a fájdalomtól.
Vettem ló balzsamot, mikor mondták, hogy azt vegyek, azt hittem hülyéskednek. De nem, pedig számítottam rá, hogy az eladó röhögni fog rajtam. Fél kilós kiszerelésben árulták…
Felakadt a szemem ezt látván, lehet, lóra is kenik, akkor viszont indokolt a mennyiség.
De garantáltan nem csinál semmi bajt a használata, mert nem használ semmit- mondták.
És valóban, ártani nem használt, igazat szóltak. De gondolom, pszichésen számít, mert van az embernek egy olyan érzése, hogy mégis tesz valamit saját felgyógyulásáért.
Igen. Fontos, hogy az ember figyeljen oda magára, és tegyen meg mindent saját érdekébe, hogy megmaradjon haláláig.
Minden reggeli műsor, 7.30- és 8.30 között, egyik szomszédom köhög. Pontosabban köhécsel.
Biztos, hogy idegalapon teszi ezt. Már ki lehetek erre a hangra hegyezve, mert kiélesedett hallásommal szinte kényszeresen várom a hangot.
És az jön…
Nem érinti a dobhártyámat, hanem döngeti, belerúg. Ő kényszeresen köhécsel, én meg kényszeresen figyelek, mikor jön a hang.
Kíváncsi vagyok, melyikünk őrül meg elsőnek.
Minden nyelvben- úgy tűnik, vannak odabiggyesztett betűk, szófoszlányok, amiket vadul használnak.
Például: A Szlovákoknál, ez az ová jelölés.
Kovácsová, Nagyová, gondolom, a gén bankok is spermiumovát jegelnek, és így tovább.
Magyarban is vannak hasonlók, amin egy idegen biztos kiakad.
Ez az ISTA… Van szadista, buddhista, impresszionista, csellista, bigamista, Marxista, és még sorolhatnám, de minek.
Ez egy magamnak írt napló, én meg úgyis tudom, miről van szó.
Két flekken keresztül magyarázzak valamit- amit így is értek,- és ha megértem- akkor sincs semmi…
Ez a szép a naplóírásban.
Nincs rizikója a dolognak, olyanokat meg nem kell írni, amiből baja lehet az embernek.
Kovácsová, egy presszóban békésen kávézgat egy impresszionistával…
Ez a kép, a népek barátságának szeretetteljes illusztrációja. Hát nem?
Ez ilyen egyszerű…
Fura az emberiséget működtető mechanizmus.
Mindent megpróbál értelmezni, érteni, és rendszerbe foglalni. Ezeket az írott receptúrákat könyvként megjelenítik, kézben fogható, bárhol felcsapható, és már szól is a bölcs intelem.
Mert kell egy kályha… Ahonnan indul a tánc. Különben összeakad a lábuk, és kész a baleset.
Nem csak baleset létezik, van jobb eset is. Ennek holléte, jobb esetben kiderül.
De sosem derült még ki, de még kisülhet holléte.
Várni kell, és figyelni.
„A gondolatok vámmentesek”- ami nagyszerű, mert ettől szabad az ember.
Ki ki arra gondol, amire csak akar. Ha le is írja, az csak hab a tortán, de megvannak a veszélyei.
Egy épeszű, nem gyűjti a bajt, megelégszik a meglévőkkel.
Sokszor az is majd meghalad.
Ha nem tudod befogni a pofád, a végén kicsinálnak, és a későbbiekben lehet, hogy mint hős mártír, szobrot is kapsz.
Ott állhatsz, míg el nem lopnak a fém tolvajok, vagy ha nem, akkor is felismerhetetlenné válsz, mert vastagon összeszarnak a galambok.
No meg ki a frászt érdekli ki voltál. Hogy voltál egyáltalán.Röhej…
Ami egyetlen biztos egy ember életében, az a következő:
Nappal világos van, éjszaka meg sötét. Meg minden nappal öregebb lesz a kedvezményezett, fizikai és szellemi értelemben fogy. Ami kissé zavaró, hogy vezetőink sokkal hülyébbnek nézik az embert, mint kéne…
Persze könnyű azt mondani, hogy ne hagyd magad slézinger, de senki nem mondja meg, hogy - hogy ne hagyja magát. Mert szegény slézinger egy kiszolgáltatott barom, csak szlalonozik a sok zseni között, és próbál élve maradni. Ha van némi esze, még hülyének is tetteti magát, akkor nem célpont.
Mert mindig van, aki céloz, és mindig van, aki a célpont. E nélkül a játék nem is érvényes. Játszani csak szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes…
Ha érdemes.
Itt ülök a tárt ablak előtt, és olyan fokhagyma bűz dől rám, hogy ihaj. Valaki rohadtul bedühödött valamelyik konyhában, nem tudom, mit főzhet, de taknya- nyála fog folyni evés közben, és utána meg szedheti a Renit, mert elönti a gyomorsav.
Vagy netán fokhagymás szósszal inhalál?
Egyszer láttam egy öngyilkos pasast az érdi rendelőben, aki kifőzött 100 cigarettát, és megette a dohányt.
Átkozottul szarul volt, ekkora hülyeség láttán, szinte szeretetet éreztem iránta.
Mert egy hülye ember, bőszítő tud lenni, de egy ekkora ökör, már figyelemreméltó…
Nagy az Isten állatkertje.
Sas szemeimmel észrevettem, hogy ha valaki naplót ír, az kivetkőzik magából, és át akarja ugrani saját magát.
Igyekszik bölcseket kinyilatkozni, lelki szemei előtt a megilletődött utókort próbálja elképzelni, akik megrendülten olvassák örök érvényűnek tudott sorait.
Őszinteségében persze hogy őszintétlen, mert az ember igazából sosem őszinte, csak azt hazudja.
Fura, hogy mindenkit a könnyekig meghat a saját hazudozása, mert elhiszi, mert valamit el kell higgyen az ember, nélküle ugrik a magába vetett hite, és az ember akkor őszinte, ha úgy dönt, hogy az.
Mert magával az őszinteséggel nincs mit kezdeni, csak visszaélni lehet vele, meg is teszik.
Aztán a pórul járt pór, guvadt szemekkel nézi a következményeket, nem érti, hogy miként lehet valaki ekkora szar, de már késő…
Egy ismerősöm, aki rendszeresen küldött Szekszárdra árut, mindig úgy címezte, hogy Szexárd. Soha senki nem jelzett vissza, hogy miért írja x- el.
Vagy észre sem vették, vagy ők sem tudták pontosan hogy kell írni, de nagy volt a kussolás…
Egyszer lementünk Szekszárdra, egy kiállításra. Jó sokat mentünk, már szétültem a fenekemet, mire kiszállhattam.
Már nem is emlékszem pontosan miket állítottak ki, arra viszont igen, hogy jó eszegetnivalók voltak. Még szerencse, hogy egy humán érdeklődésű ember vagyok.
Micsoda parádés kultur esemény lett volna, ha Hofi után szabadon elordítottam volna magam, hogy az a rohadt macska, és kihúzom a bólés merőkanalat a torkomból…
Emlékezetessé tettem volna az eseményt…
Jól el…intéztem a derekamat minap.
Nem kívánom senkinek az érzést, de meg tanul az ember vinnyogni, az hétszentség… meg izzadni a fájdalomtól.
Vettem ló balzsamot, mikor mondták, hogy azt vegyek, azt hittem hülyéskednek. De nem, pedig számítottam rá, hogy az eladó röhögni fog rajtam. Fél kilós kiszerelésben árulták…
Felakadt a szemem ezt látván, lehet, lóra is kenik, akkor viszont indokolt a mennyiség.
De garantáltan nem csinál semmi bajt a használata, mert nem használ semmit- mondták.
És valóban, ártani nem használt, igazat szóltak. De gondolom, pszichésen számít, mert van az embernek egy olyan érzése, hogy mégis tesz valamit saját felgyógyulásáért.
Igen. Fontos, hogy az ember figyeljen oda magára, és tegyen meg mindent saját érdekébe, hogy megmaradjon haláláig.
Minden reggeli műsor, 7.30- és 8.30 között, egyik szomszédom köhög. Pontosabban köhécsel.
Biztos, hogy idegalapon teszi ezt. Már ki lehetek erre a hangra hegyezve, mert kiélesedett hallásommal szinte kényszeresen várom a hangot.
És az jön…
Nem érinti a dobhártyámat, hanem döngeti, belerúg. Ő kényszeresen köhécsel, én meg kényszeresen figyelek, mikor jön a hang.
Kíváncsi vagyok, melyikünk őrül meg elsőnek.
Minden nyelvben- úgy tűnik, vannak odabiggyesztett betűk, szófoszlányok, amiket vadul használnak.
Például: A Szlovákoknál, ez az ová jelölés.
Kovácsová, Nagyová, gondolom, a gén bankok is spermiumovát jegelnek, és így tovább.
Magyarban is vannak hasonlók, amin egy idegen biztos kiakad.
Ez az ISTA… Van szadista, buddhista, impresszionista, csellista, bigamista, Marxista, és még sorolhatnám, de minek.
Ez egy magamnak írt napló, én meg úgyis tudom, miről van szó.
Két flekken keresztül magyarázzak valamit- amit így is értek,- és ha megértem- akkor sincs semmi…
Ez a szép a naplóírásban.
Nincs rizikója a dolognak, olyanokat meg nem kell írni, amiből baja lehet az embernek.
Kovácsová, egy presszóban békésen kávézgat egy impresszionistával…
Ez a kép, a népek barátságának szeretetteljes illusztrációja. Hát nem?
Ez ilyen egyszerű…
Fura az emberiséget működtető mechanizmus.
Mindent megpróbál értelmezni, érteni, és rendszerbe foglalni. Ezeket az írott receptúrákat könyvként megjelenítik, kézben fogható, bárhol felcsapható, és már szól is a bölcs intelem.
Mert kell egy kályha… Ahonnan indul a tánc. Különben összeakad a lábuk, és kész a baleset.
Nem csak baleset létezik, van jobb eset is. Ennek holléte, jobb esetben kiderül.
De sosem derült még ki, de még kisülhet holléte.
Várni kell, és figyelni.
„A gondolatok vámmentesek”- ami nagyszerű, mert ettől szabad az ember.
Ki ki arra gondol, amire csak akar. Ha le is írja, az csak hab a tortán, de megvannak a veszélyei.
Egy épeszű, nem gyűjti a bajt, megelégszik a meglévőkkel.
Sokszor az is majd meghalad.
Ha nem tudod befogni a pofád, a végén kicsinálnak, és a későbbiekben lehet, hogy mint hős mártír, szobrot is kapsz.
Ott állhatsz, míg el nem lopnak a fém tolvajok, vagy ha nem, akkor is felismerhetetlenné válsz, mert vastagon összeszarnak a galambok.
No meg ki a frászt érdekli ki voltál. Hogy voltál egyáltalán.Röhej…
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése